És ahogy Regi mondta, 6-kor újra felkelt mindenki. Apa rohant munkába, Anya bundáskenyeret sütött, hárman pedig készülődtünk a suliba. Reginek feltűnően jó lett a sminkje és a haja. Beka nem csavarta be a haját, ahogy szokta, hanem egyenesen omlottak a tincsei a vállára. Én egy kis szájfényt és szempillaspirált kentem magamra, a hajamat meg csak kifésültem, mert hiába vasalnám ki, egy óra múlva ugyanolyan göndör lenne. Kiválasztottam a ruhámat, megreggeliztünk és indultunk a suliba.
- Sziasztok! Valaki tudja, hogy hol lesz az első óránk?- kérdeztem.
- Biosszal kezdünk, szóval az a szakteremben lesz, ami a 2.-on van- sorolta Evelin.
- Honnan tudod ezt fejből?- csodálkozott Regi.
- A nővérem ide jár és voltam már egy párszor bent- válaszolta Evelin. Elindultunk utána, fel a lépcsőn, és megérkeztünk. Regi lehuppant Mesi mellé, Beka meg messzire elkerülte Domát és Grétihez ült oda. Én Kittit keresve és észrevettem, hogy a "furi" lánnyal beszélget.
- Sziasztok!- köszöntem.
- Heló Réka!- mondták egyszerre.
- Na neee! Ti ikrek vagytok?- néztem rájuk meglepetten, mert időközben az is feltűnt, hogy a barna hajukon kívül a szemük színe is tök ugyanolyan volt.
- Igen és Annának hívnak engem- mutatkozott be a másik Kitti.- Imádok olvasni ezért bocsi a tegnapiért, hogy nem tudtad meg a nevem.
- Nem baj, egy infó helyett rögtön kettővel gazdagodtam.
Becsöngettek és elkezdődött az óra. Semmi különös nem történt csak belevetettük magunkat a biológia rejtelmeibe, illetve Regi Attilát sasolta, Beka pedig életében először úgy tűnt, figyel órán. Egészen megkedveltem Marosi tanárnőt, ahhoz képest, hogy semmi életkedvem nem volt. A sulit egyelőre(!!) nem utáltam meg, de fél év tája körül (vagy hamarabb...) biztos ráunok arra, hogy hatkor keljek és gyalogoljak a suliba vagy egy fél napot. Épp ilyeneken gondolkoztam, amikor a harmadik órán (matek... fúúj) a tanár, Gömör Péter felszólított, hogy mondjam meg, mennyi 81 négyzetének a gyöke.
- Nem tudom, Tanár úr- néztem rá annyira bambán, mintha azt kérdezte volna, hogy hány ember születik évente.
- 81- mondta szemrehányóan az új "kedvenc" tanárom- Ezzel szerzett magának egy rossz pontot kisasszony, ugye tudja?
Szuper... Egy nap alatt megutált a matek tanárom... Ez is rekord, mert az előző sulimban bírt a tanár, mert szerinte szorgalmas vagyok. Pechemre szülési szabadságra ment és nyolcadikban jött egy ezeréves nyanya, aki kiosztott, hogy tanuljak jobban vagy leküld az igazgatóiba. Ez szerencsére nem történt meg, mert félévkor nyugdíjba vonult, és aztán végre újra normális matektanárt kaptunk.
Az utolsó óra után Bekával elmentünk kínaiba ebédelni, Regi meg ismét eltűnt Attilával. Leültünk egy asztalhoz és beszélgettünk mindenféléről.
- Egy kicsit szigorú Gömör tanár úr nem?-kérdeztem.
- Szerintem elviselhető- válaszolt Beka.
- Könnyű az élet, ha érted a matekot.
- Az biztos, de a biosz szörnyen uncsi volt.
- Én meg azt szerettem meg.
- Hallod, Domának fel se tűnt, hogy nem akarok beszélni vele, hanem ráadásul megkérdezte a szünetben, hogy beszélhetünk-e, én meg azt mondtam neki, hogy hagyjon békén, nem akarok hallani róla. Így visszagondolva lehet, hogy meg kellett volna hallgatnom, de mindegy. Nem érdekel.
- Jól tetted! Legalább reméljük, hogy tényleg nem fog piszkálni.
Megcsörrent Beka telefonja.
- Ajj Doma hív...-mondta, majd kinyomta a hívást.- Ezt nem hiszem el....
Még vagy hatszor hívta Doma Bekát, de a hatodik után inkább kikapcsolta a telóját és végre nyugodtan megehettük az ebédünket. Felszálltunk a buszra, ami vagy negyed órát késett és még fél óra buszozás után végre hazaértünk kb. fél négyre. Anya még az irodájában volt és el volt merülve a papírhalmokban, ezért inkább csak köszöntünk neki, majd bementünk a szobánkba. Szerencsére semmi lecke vagy tanulnivaló nem volt, úgyhogy Messengeren ráírtam Annára, mert Kitti mondta, hogy későn ér haza.
Messenger
Rácz Réka: Hali, itt vagy?
Haller Anna: Igen :) de négykor indulok gitár órára.
Rácz Réka: Aaa de menő tényleg gitározol?
Haller Anna: Aha, már két éve és imádom, Kittinek meg olyan jó a hangja, hogy állandóan nyaggatom, hogy járjon énektanárhoz.
Rácz Réka: Ez komoly? Én úgy tudtam csak hallgatja a zenéket, meg jól rajzol. A volt sulimban én kórusba jártam, úgyhogy, ha gondolod, ráveszem Kittit, hogy jelentkezzen velem együtt a mostani kórusba.
Haller Anna: Az jó lenne, köszi. Most viszont megyek, mert nem akarok elkésni. Szia!
Rácz Réka: Oké, szia!
Alighogy elköszöntem Annától, Beka sikítását hallottam a bejárati ajtó felől. Kirohantam hozzá:
- Mi a baj, Beka?
- Itt van- mutatott az ajtó felé.
- De ki?- értetlenkedtem.
- Doma...
************
Rebeka
- Most mit csináljak?- kérdeztem Rékát.
- Egyáltalán honnan tudja, hogy hol laksz?
- Azt nem tudom... De most itt van, úgyhogy ki kéne valamit találni, de gyorsan. És anyának se kéne tudnia erről -próbáltam valamit kitalálni, azonban nem jutott semmi az eszembe, ezért kinyitottam az ajtót:
- Mit csinálsz itt?
- Veled akartam beszélni...- sóhajtott Doma.
- Hát ez most nem fog összejönni - mondtam, mintha cseppet sem érdekelne az egész (és így is volt)
- A moziban a húgomat láttad- próbálta elmondani, amit akart, majd sarkon fordult és elment.
- Ne, várj!- kiáltottam utána, de hiába. -Ezt jól elszúrtam mi?
- Nem vagyok nagy szakértő, de ez elég nyilvánvaló...
Visszavonultam a szobámba és belekezdtem az önsajnálatba felsőfokon, hozzávalók: sok pzs, Nutella és depis számok. Kb. fél óráig bírtam a sajnálkozást, mert beleuntam az uncsi zenékbe, az orrom már fájt az orrfújástól és a nutella elfogyott (:"( ). Mindig így intézem el bármi bajom is van, bár a számokat váltogatni szoktam a hangulatomhoz illően. Hat óra körül Regi is hazaért, ezért amikor hallottam a zár kattanását, megrohamoztam a kérdéseimmel:
- Mi volt Attilával? Akkor most jártok?
- Elhívott tegnap randira - mondta sugárzó boldogsággal az arcán.- És még egyáltalán nem járunk. Az kicsit sok lenne így egyszerre...
- Miért mi van még?
- Kiderült, hogy Attilának van egy 9 éves húga, aki ugyanoda jár balettra, ahova én és a múltkori előadáson ő is ott volt, hogy megnézze a húgát. Aztán meglátott engem és mivel egyéni produkcióval léptem fe, a nevemet is megtudta. Aztán rámkeresett Facebookon és rámírt. Mesinek meg azért írt, mert ki volt írva, hogy close friends úgyhogy neki is írt, hogy ha én nem válaszolok, majd vele beszél. Ja és egy oviba jártunk...
- Ez komplikált, de nekem is rémlik valami Attila oviból. Mi is a vezetékneve?
- Tálas.
- Tényleg már tudom ki! Oviban is állandóan gyűrűket adott neked!
- Igen tudom. És annyira szégyelltem magam, hogy nem emlékeztem kitől kaptam vagy egy tucat gyűrűt...- nevette el magát Regi.
- Csodálkozol? Majdnem tíz éve volt...
- Az igaz- mondta Regi.- Uhh, mennem kéne edzésre, nem akarok még a mai nap miatt is magyarázkodni a kedvenc edzőmnek.
- Te hogy bírsz fél héttől nyolcig edzeni?
- Megszoktam -válaszolta Regi, felkapta az edzőcuccát és már itt se volt.
Bekapcsoltam a TV-t és megnéztem a Gossip Girl mai részét, miközben elmajszoltam a vacsira készült melegszendvicsemet. A kádban zuhanyozva újra átgodoltam azt, amit Doma mondott és reméltem, hogy rendbe tudom hozni. Mivel semmi kedvem nem volt kilenckor elaludni, csak feküdtem az ágyamon hanyatt fekve és bámultam a fluoreszkáló csillagokat a plafonon.
************
Regina
˝- A sarkon levő fagyizó jó lesz?-kérdezte Attila.
- Persze- mondtam.
- Meghívlak- közölte.
- De...
- Semmi de, én hívtalak el, ezért ez így illik.
Leültünk a fagyizó teraszára, majd Attila elmesélte, hogy egy oviba jártunk, meg hogy azóta is tetszek neki. Persze, hogy elpirultam és gondolom ő is észrevette, mert megfogta a kezemet és azt mondta:
- Nem kell félned, érted bármit megteszek.
Megnyugodtam, mert gondolom ezzel arra célzott, hogy nem kell gyorsan haladnunk, és hogy tényleg kedvel. Miután megettük a fagyit, hazakísért és búcsúzásképp megölelt. Na, ezt a ruhámat biztos nem rakom ki a szennyesbe.˝
Egész edzésen Attila járt a fejemben, és ez, gondolom, Marcsi néninek is feltűnt, mert már háromszor rontottam a Hattyúk tava próbálása közben.
- Regi, hova figyelsz? Te sosem szoktad ezt elrontani.
- Bocsánat Marcsi néni, máshol járt az agyam.
Ezután tényleg sikerült minden és nem rontottam el, mert koncentáltam, bár valljuk be, nehezen sikerült.
Az edzés végén megbeszéltük a jelmezeket a hétvégi előadáshoz és mondtam, hogy Beka már megtervezte és odaadta a varrónőnek. Marcsi néni örült, hogy újra lelkes vagyok, habár bűntudatom volt, hogy tegnap nem jöttem edzésre. A jelmez fekete és fehér lesz, Hattyúk tavához méltóan, illetve fekete és fehér tül szoknyával. Nagyon hálás voltam Bekának, hogy elvállalta a ruha tervezését, mert Marcsi néni már régóta kereste a megfelelő embert erre az állásra és meg is kapta, méghozzá Beka ingyen csinálja. A megbeszélés után buszozhattam haza. Marhára örültem, hogy a sötétben egyedül kellett hazamennem. De ahogy kiléptem az ajtón, Attila ott állt. Odamentem hozzá.
- Szia, kire vársz?
- Szerinted?
Megfogta a kezemet és elindultunk a buszmegállóba. A busz pont akkor érkezett, amikor odaértünk.
- Köszi, hogy ki jöttél elém, de honnan tudtad, hogy meddig vagyok? És ha úgy döntök, hogy nem jövök ma edzésre, mit csináltál volna?
- Tudtam, hogy mész edzésre, mert ki nem hagynád.
- Jó, ez igaz.
A vállára hajtottam a fejem, majd egy tíz perc múlva ébredtem fel. Úgy elfáradtam, hogy észre se vettem, hogy elaludtam.
- A következőnél leszállunk- mondtam.
- Tudom.
Attila megint hazakísért és nem bírtam neki elégszer megköszönni, hogy nem kellett egyedül hazamennem.
- Szia Regi! Aludj jól!- köszönt el és adott egy puszit az arcomra.
- Szia! Jó éjt!
Mintha erre vártam volna egész életemben. Hogy jöjjön valaki aki ismer, megért és bízik bennem. Lehet, hogy a végén még suliba is boldogan fogok menni Attilának hála. Viszont nem szeretnék gyorsítani a tempón, bőven elég, ha mondjuk egy hónap múlva járnánk csak, mert tényleg szeretném jobban megismerni és remélem ezzel ő is így van. Ehhez hasonló gondolatokkal aludtam el viszonylag hamar és alig vártam, hogy újra reggel legyen.





